A világ cukorfogyasztása az elmúlt 50 évben megháromszorozódott, és egyre több a bizonyíték arra, hogy a sok cukor pusztítja a szervezetet, hosszabb távon is károsan módosítja a működését. Az alkohol és a dohányzás után a cukor ellen indítanának háborút egészségügyi szakemberek.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2011. szeptemberi adatai szerint a krónikus nem fertőző betegségek - elsősorban a szívbetegség, a rák és a cukorbetegség - a nekik tulajdonítható évi 35 millió halálesettel nagyobb egészségügyi terhet rónak a világ társadalmaira, mint az összes fertőző kór együttvéve. Első alkalommal fordul elő az emberiség történetében, hogy a halálozási okok mérlege a civilizációs betegségek felé billen el.
A probléma nem korlátozódik az úgynevezett fejlett országokra. Mindenütt a világon, ahol áttértek a nyugati típusú, javarészt sokszorosan feldolgozott és olcsó élelmiszerekből álló étrendre, ugrásszerűen megnőtt az elhízás és a hozzá köthető ártalmak gyakorisága. Eljutottunk odáig, hogy a földön 30 százalékkal több túlsúlyos ember él, mint ahány alultáplált. A globális fejlődés mostanra az alacsony és közepes gazdasági teljesítményű országokban is elhozta az átlagéletkor növekedését, és ezzel együtt azt, hogy a nem fertőző betegségek átvették a vezető szerepet a halálozásban.
Elterjedt felfogás, hogy a bajok gyökere a kövérség. Azonban a kövér emberek 20 százalékának anyagcseréje normális, miközben az átlagos testsúlyúak körében akár a 40 százalékot is elérheti azok aránya, akikben kifejlődik az úgynevezett metabolikus szindróma: egy átfogó anyagcserezavar, amely cukorbetegség, magas vérnyomás, felbillent zsíregyensúly formájában, valamint a szív- és érrendszer, illetve a máj krónikus betegsége képében jelentkezhet. A kövérség tehát inkább tünet, mint maga az ok, és a háttérben meghúzódó eltérések magánál az elhízásnál is sokkal gyakoribbak.
A cukor még nincs tiltólistán
Az ENSZ a nem fertőző betegségek legfőbb kockázati tényezőiként a dohányzást, az alkoholt és az étrendet jelölte meg. Míg az első kettő fogyasztását a világ kormányai széles körben szabályozzák az egészségmegóvás érdekében, a harmadik főbűnösnek tartott kiegészítő egyelőre szabadon garázdálkodhat. Persze az étkezés központi szabályozása jóval nehézkesebb, hiszen dohányozni és alkoholt fogyasztani nem muszáj, ennie viszont mindenkinek kell.
A szabályozók sorát Dánia nyitotta 2011 októberében hozott intézkedésével, amelyben extra adót vetett ki a telített (állati eredetű) zsiradékokat nagy mennyiségben tartalmazó élelmiszerekre. A döntés bírálatok kereszttüzébe került, mivel az orvostudomány ma már nem elsősorban a zsírokat tartja az igazi veszélyforrásnak; azonban a dán törvényhozás újabban a cukor megadóztatását fontolgatja, és e kérdésben maximálisan élvezi a szakma egyetértését. Mértékadó tudományos és szakpolitikai körök, így az USA Földművelésügyi Hivatala és az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság a mellett érvelnek, hogy a legsürgősebben a fruktóz (magyar nevén: gyümölcscukor) nevű molekulát tartalmazó hozzáadott cukrokat kellene visszaszorítani.
A globális cukorfogyasztás az elmúlt 50 évben megháromszorozódott, e növekedés mögött főleg a feldolgozás során hozzáadott cukrok, cukorszirupok állnak. Európában leginkább a közönséges asztali cukor, a szacharóz, az édesítő adalék - amely glükózt és fruktózt azonos arányban tartalmaz -, míg az amerikaiak fruktózzal dúsított kukorica-glükózsziruppal rombolják az egészségüket. A KSH adatai szerint a cukorbetegek száma 1999 után tíz év alatt közel kétszeresére emelkedett. 1999-ben még 422 063 cukorbeteget tartottak nyilván, ez a szám 2009-re 785 ezerre emelkedett. Az egy főre jutó cukorfogyasztás ezzel szemben csökkent: 2000-ben még 17,4 kiló volt, 2009-ben már csak 13,9.
A cukor nemcsak üres kalória, sokkal ártalmasabb annál. Egyre gyűlnek a tudományos bizonyítékok arra, hogy a fruktóz a máj pusztulásához és egy sor egyéb krónikus betegséghez vezető események láncolatát indítja meg.
A büntetlen édes élet vége?
E felfedezések, valamint az alkohollal és a dohányzással való párhuzamok felismerése nyomán három amerikai táplálkozástudós, Robert H. Lustig, Laura A. Schmidt és Claire D. Brindis a Nature-ben komolyan felveti annak lehetőségét, hogy a cukor fogyasztását állami eszközökkel kellene akadályozni, ugyanúgy, ahogy a központi hatalom a közegészségügyileg kívánatos módon próbálja korlátozni az alkohol és a dohány élvezetét. Szerintük a cukor - az alkoholizmushoz és a dohányzáshoz hasonlóan - szenvedélybetegség forrásává válhat, hiszen agyunk ősi jutalmazó mechanizmusait aktiválja, és ezzel hajlamosít az ismételt bevitelre. Túlzott fogyasztása pedig - ugyancsak az említett szerekkel összevethető módon - hosszú távú egészségromlást okoz, mivel a metabolikus szindróma és az összes ezzel kapcsolatos betegség egyik elsődleges kiváltója.
Néhány esetben még a fruktóz okozta károsodás kórélettani mechanizmusa is átfed az alkoholéval. Végső párhuzamként pedig ott állnak a társadalomra rótt anyagi terhek: csak az USA-nak évi 65 milliárd dollárjába kerül a metabolikus szindrómával kapcsolatos megbetegedések miatt kieső termelékenység, és további 150 milliárdot költ a betegek gyógyítására.
A szerzők szerint az egyetlen hatékony eszköz a cukorfogyasztás korlátozására a hozzáférhetőség csökkentése. Ez a legkönnyebben - ráadásul az állam számára jövedelmező módon, így az egészségügyi költségeket némiképp kompenzálva - a hozzáadott cukrot tartalmazó élelmiszerek extra megadóztatásával érhető el. Azokra a nemzetközi statisztikákra hivatkoznak, amelyek az alkohol- és dohánytermékek esetében egyértelműen kimutatják az adók kivetése és a fogyasztás csökkenése, áttételesen a kapcsolódó ártalmak visszaszorulása közötti kapcsolatot. A chipsadóval Magyarország - legalábbis táplálkozástudományi szempontból - ezen az úton jár.
Akadnak ugyanakkor a hozzáférhetőség csökkentésére további hathatós módszerek is, úgymint az árusítóhelyek nyitvatartási idejének korlátozása, a magas cukortartalmú ételek és az azokat árusító automaták kitiltása az iskolákból és a munkahelyekről, az édességekkel együtt csomagolt játékok betiltása, vagy a hozzáadott cukrot tartalmazó termékek reklámozásának szabályozása. Az egészségügyi statisztikák számottevő javításához feltehetőleg egy a fenti eszközök mindegyikét bevető, komplex stratégiára lesz szükség.
forrás: origo.hu
