A lisztérzékenység (coeliákia) a vékonybél leggyakoribb krónikus, felszívódási zavarhoz vezető betegsége, amelyet genetikailag fogékony egyénekben az étkezéssel bevitt gabonafehérje, a glutén idéz elő.
A lisztérzékenység
A bélnyálkahártya felszínén bélbolyhok helyezkednek el. A bélbolyhok alkotják a bél felszívó, aktív anyagcsere felületét. A glutén hatására a bélbolyhok ellaposodnak, sorvadnak, majd teljes mértékben elpusztulnak. Így a bél felszívó, aktív felülete jelentősen csökken, roncsolódik. A bélnyálkahártya nem tudja teljesíteni eredeti feladatát: a táplálék felszívását a bélcsatornából. Ennek következtében hasmenés, emésztetlen székletürítés, fogyás, fejlődésben való visszamaradás, növekedési zavar lép fel. Az ásványi anyagok, vitaminok (főleg a zsírban oldódó A-, D-, E-, K-vitaminok) felszívódásában is zavar keletkezik, ami vitaminhiányos állapot kialakulásához vezet. A felszívódási zavarok számos probléma előidézői lehetnek: heves, fájdalmas hasmenéseket, puffadást, bizonytalan hasi fájdalmakat, fogyást, gyengeséget, fáradékonyságot, vashiányos vérszegénységet, fehérjehiányos állapotot, csontritkulást és csontfájdalmakat, meddőséget, havi vérzés elmaradását, ismétlődő vetéléseket, depressziót, gyermekeknél a növekedésben és fejlődésben való elmaradást is okozhatnak.
Tünetei
• Étvágytalanság, fogyás
• Krónikus hasmenés, illetve nagy tömegű, világos, bűzös, zsírfényű széklet
• Hossz- és súlynövekedésben való elmaradás
• Puffadt, vékonyfalu has
• Sorvadt izomzat, különösen a végtagokon
• Csökkent bőralatti kötőszövet
• Ritka, vékony, töredezett haj
• Vitaminhiány
• Ingerlékenység, hirtelen kedélyváltozások
Ritkán észleljük magunkon a lisztérzékenységet, mivel a fent említett tünetek számos más betegség és lelkiállapot következményeiként is jelentkezhetnek. Azonban a betegség jellemzői már 1-2 éves kor körül jelentkeznek, a legtöbb esetben ezt 2-5 éves kor között diagnosztizálják is, de gyakran előfordul, hogy csak felnőttkorban derül fény a betegségre. A lisztérzékenység megállapításához egy speciális műszerrel kis mintadarabot vesznek a vékonybélből, amit mikroszkóppal megvizsgálnak. A mintavételt három alkalommal megismételik: a panaszok elején, a diéta bevezetése után 1-1,5 évvel, valamint a gluténterhelés után. Nagyítás alatt figyelik a bélbolyhok alakját, nagyságát, sejtes elemeit. Ha megtörtént a pontos és végleges diagnózis, akkor a lisztérzékeny betegnek egy fontos, és nem könnyű feladata van: a diéta betartása, egy egész életen át. A diéta lényege: a búza, árpa, rozs és a zab kiiktatása az étrendből. Helyettük kukoricalisztből, rozslisztből készített ételeket kell fogyasztaniuk.
A felnőttek esetében ez jóval nehezebb, hiszen le kell mondaniuk a megkedvelt ízekről, illetve folytonos odafigyelést igényel a munkahelyi közösségben és a magánéletben egyaránt. Fontos, a minél szélesebb körű tájékoztatás a diéta fontosságáról, valamint segíteni a lisztérzékenyek számára, hogy minél többféle termékből tudjanak választani akár a közértben, akár az éttermekben. Könnyebb lenne számukra a diéta betartása és elfogadása is önmaguk számára.
Diétás tanácsok:
Tilos fogyasztani
• Búza (kenyér, tészta, kekszek, búzakeményítő)
• Rozs (kenyér, tésztaféleségek)
• Árpa (gríz)
• Zab
• Többkomponensű élelmiszerek:
• Hús- zöldségkonzervek
• Húskészítmények
• Levesporok
• Pralinék
• Instant kakaó és kávé
• Gyümölcsjoghurt
• Egyes felvágottfélék
• Sör
Fogyasztásuk megengedett
• Rizs, kukorica, burgonya és keményítőik
• Kukoricadara
• Szójaliszt
• Húsok
• Tej, tejtermékek
• Zöldségfélék, gyümölcsök
• Zsír (gabonaolaj, gabonamargarin)
• Cukor
forrás: macosz.hu