A csontritkulás (oszteoporózis) a csontszövet szerkezetének károsodásával, a csonttömeg vesztésével járó anyagcserezavar. A betegségnek számos rizikófaktora van, többek között idült szervi károsodások, hormonális, endokrin eltérések, közöttük a cukorbetegség is.
A diabetes mellitus alapja a szervezet komplex anyagcserezavara, melynek lényege, hogy a szervezetben inzulinhiány alakul ki vagy azért, mert kevesebb termelődik abból, vagy a szervezet elveszti az érzékenységét a termelődött inzulin iránt.
Ez közvetlen módon magas vércukorszintet eredményez, mely több lépcsőn keresztül sokszervi károsodáshoz vezet.
A cukorbetegség és a csontritkulás összefüggése
Az 1-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegek esetében alacsonyabb csontsűrűség értékeket mérhetünk, és ez különösen igaz akkor, ha a cukorbetegség már több mint 5 éve fennáll. Egy norvég felmérés alapján a cukorbeteg nők körében hétszeres a csípőtáji törések rizikója a nem cukorbeteg nőkhöz képest.
A fokozott csontvesztés magyarázatára többféle teória is létezik. Az inzulinszerű növekedési faktor és egyéb gyulladásos fehérjék befolyásolják a csontok ásványi anyagcseréjét. Az 1-es típusú cukorbetegség fiatal életkorban jelentkezik, amikor még a csonttömeg növekedne.
Ezek a betegek azonban eleve alacsonyabb csúcs csonttömeget érnek el, mely szintén rizikót jelent a csontritkulás kialakulására.
A 2-es típusú cukorbetegek esetében inkább az esések rizikójának és a törések számának növekedésével és az ezzel járó inaktivitással magyarázható a csontritkulás betegség gyakoribb előfordulása.
Mi befolyásolhatja a cukorbetegek esetében az elesések számát?
Látással összefüggő faktorok:
• szemfenék éreltérések - diabeteses retinopáthia
• szürkehályog – cataracta
• hipoglikémiás rosszullét
Járással, egyensúly megtartásával összefüggő faktorok:
• perifériás idegbántalom – neuropáthia
• lábfekélyek
• sűrű vizelési inger (főleg éjszaka)
• idegi reflexek kiesése
Megfigyelhető az is, hogy a csontvesztés mértéke annál nagyobb, minél rosszabb az anyagcsere, minél kevésbé kontrollált a vércukorszint. A fenti eltérések sajnos a terhességi cukorbetegség(gesztációs diabetes) esetén is jelen vannak.
Megfigyelték kis betegszámú vizsgálatokban, hogy a szülést követő 3 hónapban a betegek 40%-ánál volt mérhető (DEXA vizsgálattal) csontsűrűség csökkenés. Az idősebb anyai életkor további fokozott rizikót jelent erre nézve.
Mit tehetnek a cukorbetegek, hogy megelőzzék a csontritkulást?
A csontsűrűség mérése és követése 65 év felett, illetve a fokozott rizikójú betegeknél alapvető. Biztosítani kell a megfelelő kálcium és D-vitamin bevitelt.
Az igény hasonló, mint a nem cukorbeteg felnőtt emberek esetében − napi 1200 mg elemi kálcium és napi 400-800 nemzetközi egység D-vitamin.
Amennyire a lehetőségek adottak, meg kell előzni az eleséseket! Ez részben a megfelelő életkörnyezet kialakításával, a mozgáskultúra fejlesztésével, részben pedig a cukorbetegség szoros kontrolljával érhető el.
A rendszeres tornát folytató és a csípővédőt viselő betegek körében 60%-kal lehet csökkenteni a csípőtáji törések rizikóját.
Fontos a fizikai aktivitás
A fizikai aktivitásnak számtalan pozitív hatása van (de természetesen csak a szakember által ajánlott, nem túl megterhelő gyakorlatoknak):
• csonttömeg növelése
• izomerő növelése által az elesés kivédése
• fájdalomcsillapító hatás a kompressziós csigolyatörések alkalmával
• testsúly csökkentése
• inzulinrezisztencia csökkentése
• étkezés utáni vércukorszint csökkentése
A csontritkulásban szenvedő betegeknél a gyógyszeres kezelést illetően ugyanazokat a szereket használjuk, mint a nem cukorbetegeknél. A biszfoszfonát csoportba tartozó szerek, melyek gátolják a csont lebontását, a leggyakrabban alkalmazott készítmények.
Ezek közül az alendronátokról kimutatták, hogy 1-es típusú cukorbetegekben 24 hónap alatt 36%-kal csökkentette a betegek napi inzulinszükségletét. Valójában a terápiát egyénre szabottan kell megtervezni, figyelembe véve az összes társbetegséget is.
Elmondhatjuk tehát, hogy a cukorbetegeknél a csontritkulás rizikója nagyobb az azonos életkorú, nem cukorbeteg, egészséges egyénekhez képest. Nem elégedhetünk meg azonban a csontsűrűség vizsgálat eredményével, komplex anyagcsere- és vércukorkontrollra, továbbá törésmegelőző óvintézkedésekre is szükség van.
forrás: WEBBeteg - Dr. Szamosi Szilvia
