Júliustól negyedévente ellenőrzik majd a cukorbetegek szénhidrátfogyasztását, s aki nem tartja be az előírt diétát, az nem kaphat a korszerűbb gyógyszerből. Első ránézésre akár logikusnak is tűnhet a rendelkezés, de nem csak ésszerűtlen, hanem etikai szempontból is aggályos.
Április végén született meg az a miniszteri rendelet, ami alapján negyedévente minden cukorbeteg embernek vizsgálaton kell részt vennie, amin egy teszt segítségével meg lehet becsülni, hogy a megelőző hét-tíz hét során betartotta-e a diétáját. Aki a teszt szerint egy évben kétszer nem tartotta be a szénhidrátfogyasztásra vonatkozó szabályokat, az nem részesülhet a korszerűbb, ún. analóg inzulinból. Akik nem ezt, hanem szájon át szedhető tablettát kapnak, azoknál is lesz szankció: a gyógyszer támogatása csökken majd. Bár a Magyar Diabetes Társaság szerint alapvetően jól átgondolt a döntés, néhány problémára mégis szeretnék felhívni a figyelmet.
Rövidtáv – hosszútáv
Először: a megkérdezett orvosszakértő szerint is problémás az, hogy könnyen előfordulhat, hogy a támogatás megvonása, csökkentése, a kevésbé korszerű gyógyszerre való átállítás miatt romlik valakinek az állapota. Az egyéni sérelem mellett ebben az esetben természetesen felmerül, hogy megérte-e a szankció alkalmazása: ugyanis a szövődményeket kezelni kell majd.
Igazságtalan
Másodszor: fontos megjegyezni, hogy a diéta be nem tartásának nem csak fegyelmezetlenség lehet az oka: köztudomású, hogy egészségesen étkezni jóval többe kerül, mint egészségtelenül. Ezért pedig különösen a szegényebb, de egészségbiztosítással másokhoz hasonlóan rendelkező állampolgárokat sújtja majd a rendelkezés.
Etikátlan
Harmadszor: ellentmond a bioetikai alapvetéseknek a szankció alkalmazása. Az orvosi egyetemeken tankönyvként szolgáló kiadvány (Dr. Kovács József: A modern orvosi etika alapjai – Bevezetés a bioetikába, Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest, 2006.) szerint csak akkor fogadható el egy hasonló rendelkezés, amikor e három feltétel együttesen fennáll:
1. Az érintett betegségnek okozati kapcsolatban kell állnia egészségkárosító életmódjával.
2. Az érintettnek tudatában kellett lennie annak, hogy életmódja egészségkárosodást fog előidézni.
3. Életmódját külső nyomás nélkül, szabadon választotta az érintett, így csak ő maga felelős ezért a választásért.
Amennyiben az első feltétel fennálltát el is fogadjuk, a másik kettőnél jelentős fenntartásaink vannak. Egyrészt Magyarországon már-már köztudott, hogy az egyik legsérülékenyebb betegjog a tájékoztatáshoz való jog. Ez kiderült egy 2010-es európai összehasonlító kutatásból is, de egy adatigénylésünkre az írta az ÁNTSZ is, hogy 2011-ben a tájékoztatáshoz való jog sérelmét kifogásolták legtöbbször a panaszosok (a további adatokról egy későbbi bejegyzésben számolunk be). E jog sérelme nem csak úgy képzelhető el, hogy az orvos soha nem mondta el a betegének, hogy figyeljen az étkezésére. Az is fontos, hogy a tájékoztatás olyan formában és részletességgel hangozzon el, akár írásos formában is rendelkezésre álljon, hogy az adott beteg megértse és alkalmazni tudja. Ez a rendelkezés súlyosan érinti a körülbelül félmillió magyar cukorbeteget. Bár a rendelet előírja a rendszeres életmód-tanácsadást, de egyrészt a tájékoztatásnak ma is része kellene legyen a tanácsadás, másrészt kérdéses, hogy a jelenlegi viszonyok mellett miként fogják betartatni ezt. Arról az apróságról már nem is beszélve, hogy torzulásokat okozhat az orvos-páciens viszonyban, ha a mérés megszorítási célokat szolgál, fokozva a kiszolgáltatottságot az egészségügyi rendszerben.
Ahogyan azt már kifejtettük a harmadik feltétel, miszerint a beteg maga választotta az állapotára rossz hatással lévő életmódot, szintén megkérdőjelezhető. A legolcsóbb élelmiszerek a legkevésbé egészségesek, amelyek javarészét a különösen magas szénhidráttartalmú ételek adják – tehát nem kifejezetten cukorbetegeknek ajánlott élelmiszerek ezek.
Hozzá kell tennünk azt is, hogy ez a kritériumrendszer a bioetikai szakirodalomban a ritka, életmentő beavatkozások, kezelések esetén merül fel, nem pedig egy rosszabb minőségű gyógyszerre való átállítás kapcsán.
Diszkriminál, mert tud
A TASZ beadványban kérte, hogy az alapvető jogok országgyűlési biztosának hivatala vizsgálja meg a jogszabályt, mert az az egyenlő bánásmód követelményével ellentétes. A rendelkezés kizárólag a cukorbeteg személyek esetében ír elő ellenőrzést, más életmóddal is szorosan összefüggő betegségek esetében nem. Ennek más oka nem igen látszik, pusztán az, hogy ez esetben rendelkezésre áll mérőeszköz.
Kapronczay Stefánia, TASZ
forrás: ataszjelenti.blog.hu
