A cukorbetegség (diabétesz mellitusz) következtében létrejövő, több szervrendszert érintő károsodások, évek, akár évtizedeken keresztül fennálló anyagcserezavar esetén alakulnak ki.
A veséket, a retinát (szem ideghártya), az idegeket (neuropathia) érintő károsodások kialakulásának ideje a cukorbetegség fennállásának tartamától és az anyagcsere állapotától függ.
A betegség időben történő felismerésével, megfelelő kezelésével és a már ismert betegek körében végzett szűrővizsgálatok végzésével, valamint a betegek korrekt együttműködésével a szövődmények kialakulása lassítható.
A dibéteszes nefropátia a vesékben lévő ún. glomerulusok elváltozását jelenti, mely a glomerulusokban lévő kötőszövet és a bennük futó hajszálerek (kapillárisok) falának kötőszövetes megvastagodását okozza.
A diabéteszes nefropátia kialakulása szoros összefüggést mutat a magas vérnyomás (hipertónia) betegséggel. A tartósan magas vérnyomásnak szintén számos szervkárosító hatása ismert, melyek között a vese is szerepel. A hipertónia és a diabétesz együttes fennállása esetén a vesekárosodások kialakulásával hamarabb kell számolni, azonban, ha mind a vérnyomás mind a cukorbetegség kezelésével lassíthatjuk a veseelégtelenség kialakulását.
A diabéteszes nefropátia tünetei és stádiumai
A legkorábban jelentkező tünet a vizelettel ürülő fehérje, melyet mikroalbuminuriának (az albumin a vérplazmában lévő egyik fehérje) nevezünk. Ennek kimutatása laboratóriumi körülmények között történik, a reggeli első vizeletből vagy a 24 órán át gyűjtött vizeletből.
A dibéteszes nefropátiának 5 fokozatát különíthetjük el. Az első két stádiumban klinikai tünetek nem észlelhetők, ezért fontos az ismert cukorbetegek szűrővizsgálata, mellyel még a tünetek megjelenése előtt, a korai szakban felismerhető a vese érintettsége.
1. stádiumban a vese megnagyobbodik (hipertrófia), és nő a vesefunkció (hiperfiltráció)
2. stádiumban a vese szerkezeti elváltozásai kialakulóban vannak, klinikai tünetek nélkül
3. stádium az ún. kezdődő nefropátia stádiuma, enyhe vérnyomásemelkedés figyelhető meg, továbbá a vizelet vizsgálatakor már észlelhető a fehérjevizelés (mikroalbuminuria), egyéb tünet erre a szakaszra nem jellemző.
4. stádiumban csökken a vesefunkció, amit jelezhet a fokozódó fáradékonyság, gyengeség, rossz közérzet, fogyás, mely tünetek a romló kiválasztó funkció következtében a vérben növekvő méreganyag koncentrációt jelzi. Azonban ezek a panaszok nem specifikusak a veseműködés csökkenésére, más kórképekben is előfordulnak. Ilyen fokú veseérintettség esetén már magas vérnyomás alakul ki. A vesefunkció romlását a szerkezetében kialakuló jelentős szövettani eltérések okozzák.
5. stádiumban súlyos szerkezeti eltérések (glomeruluspusztulás) alakulnak ki. A vesekárosodás ezen szakaszában magas vérnyomás, vérszegénység (anémia) jelentkezik és a vese kiválasztó működésének elégtelensége miatt a vérben toxikus anyagok (urémia) felszaporodása jelentkezik. Ilyenkor végstádiumú veseelégtelenségről beszélünk, mely az előbbi tünetek mellett hányingerrel, halvány, sápadt bőrrel és nyálkahártyákkal jár. Az állapot súlyosbodása idegrendszeri tünetek pl. nyugtalanság, ingerlékenység, tudatzavar kialakulásához vezet.
Kezelési lehetőségek
A vérnyomás normál szinten tartása illetve már fennálló magas vérnyomás esetén annak csökkentése, a 130/80 Hgmm alatti célérték elérése, elsődleges a kórkép terápiájában. A kezelés első lépése a diéta bevezetése, a fehérje- és sóbevitel megszorítása, túlsúly esetén a testsúly csökkentése, a rendszeres mozgás, a dohányzás elhagyása, és a szeszes italok fogyasztásának mellőzése.
Ezek segítségével a szénhidrátháztartás javulása érhető el. Ha ezekkel a módszerek nem vezetnek célra illetve a vérnyomás továbbra sem optimális, akkor szükségessé válik a különböző hatásmechanizmusú vérnyomáscsökkentő gyógyszerek bevezetése, melyekből személyre szabottan a kezelőorvos választja ki a megfelelőt, és állítja be a szükséges dózist. Nagy segítséget jelent, ha naponta legalább háromszor ellenőrizzük a vérnyomást.
Visszatérő húgyúti fertőzések
A diabétesz következtében a betegek fogékonyabbá válnak a húgyúti fertőzésekre. A fellépő infekció érintheti az alsó és felső húgyutakat egyaránt. Ahúgyhólyag gyulladása (cisztitisz) fájdalmas vizelést és gyakori vizelési ingert okoz. A vesét érintő gyulladás, a pielonefritisz, lázzal, nehezített vizeléssel, ütögetésre vesetáji fájdalommal jár.
A gyakori fertőzések a vese károsodását okozva veseelégtelenség kialakulásához vezethetnek.
Felismerése: a tünetek alapján, a vizelet vizsgálatával, a vizelettel ürülő baktériumok (bakteriuria) diagnosztizálhatók, a vér gyulladásos paramétereinek a vizsgálatával, valamint képalkotó eszközökkel (ultrahang, urográfia) lehetséges.
Gyógyszeres kezelést igénylő megbetegedés, mely antibiotikum adását teszi szükségessé, mert a megfelelő terápia nélkül visszafordíthatatlan szövődmények kialakulásához vezet.
forrás: WEBBeteg - Dr. Borsi Lieber Katalin
