Az SGA-val kezelt betegeknél rendszeresen ellenőrizni kell a laboratóriumi értékeket – erősíti meg egy újabb vizsgálat
Weisz Júlia dr.
Mint az Ambulatory Pediatrics 2006-os márciusi-áprilisi számában Cooper és munkatársai írják,1996 és 2002 között 8,6 ezrelékről 39,4 ezrelékre nőtt az USA-ban az antipszichotikumokat szedő gyermekek aránya. Ennek abból a szempontból is jelentősége van, hogy az antipszichotikus szerek felnőttekben újonnan keletkezett diabéteszt okozhatnak, amint arról Farwell és kollégái már 2004-ben beszámoltak a Journal of General Internal Medicine-ben.
Susan E. Andrade, a Massachusettsi Egyetem kutatója és munkatársai a Pediatrics online kiadásában november 11-én közölt retrospektív kohorszvizsgálatukban arra kerestek választ, hogy különbözik-e a diabétesz incidenciája a második generációs antipszichotikumokat (SGA) szedő gyermekekben azokétól, akik nem élnek ilyen szerrel, illetve az antidepresszáns kezelésben részesülőkétől.
A kutatók három nagy egészségügyi szolgáltató adatbázisából nyerték az adatokat. 2001 és 2008 között 9636 5 és 18 év közötti gyermek kezdett el SGA-t szedni, akiknek 60 százaléka fiú volt, és 46 százalékuk 15 évesnél idősebb.
Kontrollcsoportként egyrészt 38 544 olyan gyermek szolgált, akiknél nem alkalmaztak semmilyen pszichotrop szert, és akik korukat, nemüket és az egészségügyi szolgáltatót tekintve 4: 1 arányban megfeleltek a SGA-t szedő gyermekeknek. A másik kontrollcsoport 26 265 olyan gyermekből állt, akik szelektív szerotonin visszavétel gátlót vagy triciklikus antidepresszánst kezdtek szedni a vizsgált időszakban, s fenti jellemzőik megfeleltek a vizsgált csoport egyes tagjaiénak. Egyik csoportba sem soroltak be olyan gyerekeket, akiknek már diabéteszük volt.
A megfigyelési időszak egy évig tartott, s az elsődleges végpont a diabétesz volt. A másodlagos elemzésben a diabétesz kiterjesztett definícióját használták, amely szerint a rendellenes laborlelet (7%-nál magasabb hemoglobin A1c, 7 mmol/l-nél magasabb éhomi vércukorszint vagy 11 mmol/l-nál magasabb random napközbeni vércukorszint) elegendő volt a diabétesz megállapításához.
Összesen 57 gyermekben alakult ki diabétesz, közülük 12 antipszichotikumot szedett, 26 nem alkalmazott semmilyen gyógyszert és 19-en antidepresszánst kaptak. Azaz, az antipszichotikum esetén a diabétesz incidenciája személyévenként 3,23 ezrelék volt, míg gyógyszerhasználat nélkül csak 0,76 ezrelék. Ez azt jelenti, hogy az antipszichotikum hatására 4,24-szeresre nőtt a diabétesz kockázata.
Az antidepresszánst, illetve az antipszichotikumot szedő csoportban viszont nem különbözött szignifikánsan a diabétesz kialakulása: míg az előbbiekben 1,86 ezrelék/személyév volt az incidencia, az utóbbiakban 3,23 ezrelék, azaz a kockázatok aránya 1,74 volt.
Az eredmények hasonlóak maradtak akkor is, ha a diabétesz kiterjesztett definíciója alapján hasonlították össze az egyes csoportokat.
A vizsgálat erősségeinek egyike a nagy elemszám, gyengesége viszont, hogy a diabéteszesek száma kicsi volt, s emiatt nem lehetett felmérni, hogy az egyes SGA-k, illetve a különböző dózisok miként befolyásolják a diabétesz kockázatát.
Annyi bizonyos, hogy az SGA-t kapó gyermekek (és felnőttek) esetében meg kellene végre fogadni az Amerikai Diabétesz Szövetség és az Amerikai Pszichiátriai Szövetség közös, 7 évvel ezelőtti ajánlását, amely szerint az SGA-val kezelt betegekben rendszeresen ellenőrizni kell a laboratóriumi értékeket és gyermekek esetében az antropometriai adatokat. Mindeddig ennek az ajánlásnak nemigen volt foganatja.
forrás: medicalonline.hu
